Vízi tábor - Tiszabecs

2015. július 6 - 10. 

Nagy Attila
testnevelő tanár beszámolója 

 

Galéria 

     

A kenutáborba kirándulásunkat hétfő reggel kezdtük meg a salgótarjáni vasútállomáson.  A kis csapat nagy része már negyed 8 körül várakozott az indulásra, néhányukat a szülők is elkísérték.  A 20 diák és mi négyen kísérőtanárok Hatvan - Szerencs - Nyíregyháza átszállással, plusz két 2 óra külön busszal megtett utazás után megérkeztünk a Tisza partjára.

A tiszabecsi kemping volt a „főhadiszállásunk”, ahol 2-3 ágyas szobákban, egy külön épületben kaptunk elhelyezést. A kemping vezetője fogadott bennünket, és néhány mondatban ismertette a házirendet: étkezések idejét, a túrákkal kapcsolatos tudnivalókat.  Pár perc sétára volt a Tisza-part, így ezt követően a gyerekek nagy izgalommal várták, hogy indulhassunk a vízhez.Az első nap délutánjára tervezett program az volt, hogy megismerkedünk a túravezetőnkkel, a kenukkal és a vízi közlekedés szabályaival. Kristóf, a túravezetőnk elmondta, hogy mikre kell figyelnünk az elkövetkező napok túráin, különös tekintettel arra, hogy a bizonyos szakaszokon a magyar-ukrán határon vezet a túra. Ezután sor került a kenuk vízre tételére, s mindenki kipróbálhatta, hogyan is kell abba beszállni, benne elhelyezkedni. A próbaevezések után, amiben mindenki részt vett, jött a legizgalmasabb rész, a borulás. Ezt a bemutatás után a bátrabbak ki is próbálták. Miután túl voltunk a hivatalos tájékoztatáson, esti fürdőzés következett a vacsoráig.

A második napon az Öreg-Túron tettünk meg kb. 15 km-t. Busszal vittek el minket a folyóhoz, s rövid eligazítás után, vízre szálltunk. A túra során szükség volt mindenki odafigyelésére, tudására, hiszen igen csak technikás volt a szakasz. Sokszor kellett behajló fák alatt elhaladni, belógó fákat kerülgetni illetve a mederben lévő kidőlt fákon átjutni. Igazán vadregényes volt a kenuzás. A nap során többször is volt lehetőség rövid fürdőzésre, ami a nagy meleg miatt kellett is. Szerencsére a folyó nagy részén sok volt az árnyékos rész. A túra végén megnéztük a Túristvándi vízimalmot, majd buszra ültünk és irány a kemping. Este a vacsora után tettünk egy jó órás sétát a faluban, majd szabad program következett. Voltak, akik pihentek, mások fociztak, röplabdáztak.

A harmadik napon a szabályozott Túron tettünk kb. 20 km-es szakaszt a Sonkádnál található Kisbukó-gátig. Ekkor már mindenki sokkal rutinosabban vette az akadályokat, egyesek már önálló fürdőzést is beiktattak a programba. Olykor tudatosan, máskor akaratuk ellenére. Az első napi fáradtság kissé megkopott, de a nap végére megint csak sikerült jól elfáradni. Szerencsére a Kisbukó-gátnál mindenki hűsölhetett, napozhatott, amíg a buszunk megérkezett. Nagyon jó hangulatban telt el ez a nap is. A táborba visszaérve még lejátszottunk néhány röpimeccset, sőt ping-pongoztunk is. Este, a vacsora után a csapat fele még lement a Tiszára esti fürdőzésre is. Csak a szúnyogok ne tudtak volna róla.

A negyedik és egyben utolsó túranapon a kemping végében lévő Tisza szakaszon raktuk vízre a kenukat, s innen indultunk neki a 24 km-es tiszai szakasznak. Utunk során nagyon figyeltünk arra, hogy nehogy a jobb parton kössünk ki, nem szerettünk volna ukrán területre tévedni! Szerencsére a folyó mentén gyakoriak voltak a kavicspadok, melyek lehetőséget adtak arra, hogy megpihenjünk, megmártózzunk a vízben. Legnagyobb örömünkre egész héten kellemes hőmérsékletű volt a víz. A nap során kipróbáltuk, hogy milyen úgy haladni, ha az összes kenut egymáshoz fogva együtt haladunk lefelé az árral. Érdekes olt! A túra vége Szatmárcsekén volt, ahol miután megtakarítottuk és kiszedtük a kenukat a vízből buszra szálltunk, és irány hazafelé. Útközben megálltunk a Szatmárcsekei kopjafás temetőnél (Kölcsey síremléke), megnéztük Tiszacsécsén a Mikszáth-emlékparkot , a harangtornyot, ahová többségünk fel is mászott. A táborba visszaérve, az utolsó este jegyében nekikészültünk az esti nyársalásnak, ami jól sikerült, habár az eső egy kicsit korán bezavart bennünket.

Utolsó napon, lévén dél után egy kicsivel, már indulni kellett hazafelé, nem mentünk nagyobb túrára, hanem a Tisza parton fürdőztünk, napoztunk.  A vállalkozó szelleműek kipróbálhatták a kajakokat, sőt még motorcsónakázásra is lehetőségünk volt, hála a kemping vezetőjének. Mindenképp emlékezetesen zárult az öt napos program. Többen meg is jegyezték, hogy ilyen kalandos nyári programjuk még sosem volt, s hogy minden évben szívesen részt vennének vízi táboron! Egy óra körül teljes csomagkészletünkkel, sok-sok emlékkel és fényképpel gazdagodva buszra szálltunk, hogy azt követően hosszú vonatozás végén este kilenc óra körül megérkezhessünk Salgótarjánba.  A hazafelé út is jó hangulatban telt, senki sem tűnt fáradtnak. Többen odajöttek hozzánk tanárokhoz, és megköszönték, hogy eljöhettek a táborba. A diákok közül néhányan út közben szálltak le, s ilyenkor az egész csapat egy emberként integetett a leszállónak, amíg a vonat ki nem futott az állomásról. Meghatóak voltak ezek a búcsúzó pillanatok.

Összességében elmondható, hogy egy kulturáltan viselkedő, mozogni vágyó, érdeklődő és baráti kis társaság vett részt a vízi táborban. Mindenkinek kikapcsolódás volt az öt nap. Köszönjük!!!